Paklenica Nemzeti Park

Paklenica Nemzeti Park

Kihirdetése szerint a Paklenica Nemzeti Park a második Horvátországban. Már a már távolinak számító 1949-es évben nemzeti parkká nyilvánították, pontosabban 1949. október 19-én. Paklenicát néhány hónappal a Plitvicei-tavak Nemzeti Park után nyilvánították parkká.

Érdemes megemlíteni, hogy Paklenicát először már 1929-ben Nemzeti Parkká nyilvánították, ám az akkori törvények szerint a kihirdetést évente meg kellett volna újítani – ez azonban nem történt meg, így Paklenica éveken át Nemzeti Park státusz nélkül maradt.

A Paklenica Nemzeti Parkot 2017. július 7-én az UNESCO európai világörökségi listájára is felvették, 13 ország közös világörökségének részeként, „A Kárpátok és Európa más régióinak ősi és őserdei bükkösei” néven.

Paklenica park növény- és állatvilága

Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a park bővelkedik növényfajokban, amelyek közül különösen kiemelkednek az erdei közösségek. Az erdőket a fekete fenyő (Pinus nigra) állományai alkotják, amelynek gyantájáról, a „paklinaról”, Paklenica is a nevét kapta.

A fenyők mellett Paklenica erdei bővelkednek bükkben (Fagus sylvatica) is, és ott nő a bir krivulja is. Paklenica területével Dalmácia legnagyobb megőrzött erdőkomplexumával rendelkezik. A park több mint fele növényzettel fedett, a többi karsztos felszín.

Amint már említettük, a növényzetet bükkerdők, fekete fenyőerdők, valamint olyan helyek alkotják, ahol az erdők a két említett fajjal keverednek. Paklenica erdeiben megtalálhatók a molyhos tölgy (Quercus pubescens), a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) és a komlógyertyán (Ostrya carpinifolia) fái is.

A Paklenica Nemzeti Park technikai jellemzői

Az NP Paklenicát 1949. október 19-én hirdették ki

A Paklenica Nemzeti Park területe 95 négyzetkilométer

A park legmagasabb csúcsai: Vaganski vrh (1757 méter tengerszint feletti magasság) és a Sveto brdo csúcs (1753 méter tengerszint feletti magasság).

A parkot az UNESCO európai világörökségi listájára is felvették

Feltételezzük, hogy a „Paklenica” név a „paklina” kifejezésből származik, amely az ezen a területen növő fekete fenyő gyantáját jelöli. A helyi lakosság a gyantát a népi gyógyászatban használta, leggyakrabban sebek gyógyítására, de fáklyaként is – megvilágításra, valamint faállítású hajók bekenésére.

Keresse fel Paklenicát és járja körbe ezeket a helyeket

Ha úgy dönt, hogy ellátogat az NP Paklenicába, mindenképpen nézzen meg néhány érdekes helyet a parkban. Ebben a rövid áttekintésben néhány helyet említünk, de hangsúlyozzuk, hogy sokkal több van belőlük, amiről akkor győződhet meg, ha ellátogat a parkba.

A Manita peć barlang olyan célpont, amelyet a park sok vendége felkeres. Ezt a barlangot professzionális vezető kíséretében látogathatja meg, a séta körülbelül 30 percig tart. Ez elég idő arra, hogy megismerje ennek az érdekes föld alatti világnak számos titkát. A barlangban a hőmérséklet egész évben kb. 9 Celsius-fok körül mozog, ezért ajánljuk, hogy öltözzön melegen, függetlenül attól, melyik évszakban jön.

A barlang megtekintése csak vezető kíséretében lehetséges.

Az NP Paklenica csúcsai különlegesek, és sok hegymászót és természetkedvelőt vonzanak. Megemlítettük a Vaganski vrh-ot, amely valójában a Velebit-hegység, és így a Paklenica Nemzeti Park legmagasabb csúcsa is. A csúcsról nyíló kilátás mindenkit elvarázsol, különösen eső után, amikor a kilátás egy 300 kilométer átmérőjű körben terjed ki. Könnyedén megtekintheti és élvezheti a kilátást Risnjakra, Klekre, sőt akár Troglavra is – a Dinara-hegység legmagasabb csúcsára.

Egy másik csúcs, amelyet érdemes megnézni, a Sveto brdo. A csúcs 1751 méteres magasságban található, ahonnan kilátás nyílik a lika-i és a tengerparti oldalra is. A csúcson egy nagy fémkereszt és egy tábla található, amelyre a tíz isteni parancsolat van felírva.

A Liburnija-csúcsot korábban nem említettük, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes megmászni. A Liburnija-csúcs 1709 méteren található a tengerszint felett, és a Velebit egyik legszebb kilátópontja. Erről a csúcsról csodálatos kilátás nyílik a közép-adriai szigetcsoport egészére.

A csúcsok és az említett Manita-barlang mellett az NP Paklenicában a természetes kanyonokban is gyönyörködhet, amelyek különösen a profi hegymászóknak és az adrenalinsportokra vágyóknak szereznek örömet.

A Velika Paklenica-kanyon ideális hely a profi hegymászók számára, akik valójában e természeti jelenség leggyakoribb látogatói is. A Velika Paklenica völgye valamivel több mint 14 kilométer hosszú, és a sajátos terep miatt mély medret (kanyont) alakított ki, amely napjainkban sokakat elvarázsol. A kanyon helyenként csak körülbelül tíz méter széles, mélysége viszont akár 400 métert is elér. A Velika Paklenica-kanyon Horvátország legvonzóbb mászóterepének számít, amelyet Európa-szerte és azon túl is ismernek a hegymászók.

A Mala Paklenica-kanyon a Velika Paklenica-kanyon szerényebb másolata. Itt is sokan jól fogják érezni magukat, de egy másik okból – mert a Mala Paklenica-kanyon a megőrzött természet és vadon igazi megtestesítője. A Mala Paklenica patakja valamivel több mint 12 kilométer hosszú. A kanyon hossza 2 kilométer, meredek lejtőkkel, amelyek akár 300 méteres magasságot is elérnek.

A Mala Paklenica természeti megőrzöttsége és jelentősége miatt minden mászási tevékenység a legszigorúbban tilos.

Babino jezero a Paklenica parkban

A Babino jezero az egyetlen állandó tó az NP Paklenica területén. A tó egy nagy töbör alján fekszik, körülbelül 1600 méteres magasságban. A tó mellett vezet a Vaganski vrh felé tartó túraösvény, amitől a csúcsra vezető felkapaszkodás a tó természetes környezetének látványával is gazdagodik. Az év során a vízszint csak enyhén változik, télen pedig a tó befagy. Feltételezzük, hogy a víz megtartását a tóban egy agyagréteg segíti, amely feltöltötte a mészkőben lévő réseket.

A tó érdekes lakói az alpesi tarkagőték (Ichthyosaura alpestris), amelyeket vízi gyíkokként is ismernek. Télen ezek az egyedek a tó fenekén, az algák és más növények között az iszapba ásva hibernálnak. A víz felszínén lévő jég megóvja őket a túlzott hidegtől.