Diocletianus vízvezetéke, Split

Diocletianus vízvezetéke Split régészeti örökségéhez tartozik, nyomvonala a Solin melletti Jadro folyót köti össze a város központjában álló Diocletianus-palotával. Az antik mérnöki munka iránt érdeklődő látogatók számára ez az egyik legszemléletesebb bizonyíték arra, hogyan látták el vízzel a rómaiak a hatalmas császári rezidenciát. Egész Split-Dalmácia megyében jól ismert.

A vízvezeték a késő ókorban épült, nagyjából egy időben a palotával, a 3. század végén vagy a 4. század elején. Kilenc kilométer hosszú csatorna, amely a vizet kizárólag saját súlyánál fogva, vagyis a terep lejtése révén vezette, szivattyúk nélkül. Az építők a tájhoz igazították: egyes szakaszokon alagutakon és bevágásokon vezették át, másutt élő sziklába vájták, megint máshol íveken haladt át. A rendszer nagy mennyiségű vizet adott, többet, mint amennyit a palota igényelt, így korában kapacitásával tűnt ki a római Dalmácia tartományban. Évszázados elhanyagoltság után a csatornát alaposan felújították és 1878-ban és 1879-ben, az osztrák közigazgatás idején ismét használatba vették.

Diocletianus vízvezetéke védett kulturális érték, a Horvát Köztársaság kulturális javainak nyilvántartásába Z-6026 jelzéssel van bejegyezve. Split községben, Split-Dalmácia megyében található.

Fotó: W.D. Schram, CC BY-SA 3.0, Wikimedia Commons.
Adatok: a Horvát Köztársaság kulturális javainak nyilvántartása (Kulturális és Médiaügyi Minisztérium), nyílt licenc; koordináták: Wikidata (CC0).