A Peristyl – Split

A Peristyl görögből fordítva azt jelenti – szabad, oszlopokkal körülvett és fedett tér. Megjelenésével és funkciójával előcsarnokra vagy oszlopos folyosóra emlékeztet bennünket. A spliti Peristyl a Szent Domnius-katedrális előtti tér Split óvárosában. Eredeti neve Pločata Szent Domniusé volt. A hajdani Diocletianus-palota peristyljéből áll.

Ez a peristyl a hajdani Diocletianus-palota fő cardóján feküdt, és északi részén keresztezte annak fő decumanusát. Oldalait két sor oszlop határolja, korinthoszi stílusban, egymással ívekkel összekötve. Az oldalakat két szfinx díszítette, amelyek egyike a mai napig, csaknem tökéletes állapotban, a téren található.

Magának a térnek a homlokzata két részre osztott: a felső a Vestibulumba vezet, az alsó pedig lépcsőkön a palota gyönyörű pincéibe. A Vestibulumba vezető részt három szobor díszíti, amelyek közül egy Diocletianus császárt, egy másik Jupiter istent ábrázolta, míg a harmadik ismeretlen marad.

A déli oldalon álló protiron is fontos és funkcionális szerepet játszott a Peristyl általános megjelenésében. Ebből a részből szólította meg ugyanis Diocletianus császár a palota másik részének lakóit. Egyben összekötötte – pontosabban elválasztotta – a palota északi, szolgák és katonaság számára fenntartott részét a déli résztől, ahol a császár legközelebbi embereivel élt. Nyugati oldalán a keresztelőkápolna (a Jupiter-templom), valamint Venus és Cybele templomai álltak, keleti oldalán pedig Diocletianus mauzóleuma, a mai katedrális.

Keresse fel és tekintse meg részletesen a Peristylt

Napjainkban a Peristyl a Palota minden fontos rendezvényének helyszínéül szolgál, és kiváló akusztikája miatt gyakran természetes színpadként szolgál számos zenés-színpadi rendezvényhez. Pontosan ezen a helyen zajlik Verdi Aidájának leghíresebb hagyományos előadása is a Spliti Nyár idején.

A Peristyl a Diocletianus-palota főtere, amelyet a 'palota szívének' is nevezhetünk. Ezt a szerepet már a palota építésétől kezdve betöltötte, és érdekes módon ma is hasonló célokra használják. A hajdani Diocletianus-palota cardójának és decumanusának keresztezésénél fekszik. A Peristylt három oldalról 24 gránit oszlop keretezi. Oldalait két sor korinthoszi stílusú, ívekkel összekötött oszlop határolja.

Oldalait szfinxek díszítik, amelyek egyike a mai napig, csaknem tökéletes állapotban, a téren található. Sajnos a többi az idők során megsérült és elveszett.

A Peristyl építészeti jelentőségét H. W. Janson is megemlíti híres „A művészet története“ című művében. „Néhány elszigetelt példa az ilyen arkádra korábban is található, de csak most, a kereszténység győzelmének küszöbén vált az ív és az oszlop egyesítése teljes mértékben törvényessé.“

A Peristylre támaszkodó épületek Splitben

A peristylt körülvevő épületek közül különösen a templomokat érdemes megemlíteni: Szent Rókus-templom, az Öv Miasszonya-templom és Szent Borbála temploma, amelyet leromboltak. Ma ezek a templomok már nem töltik be eredeti funkciójukat. Miután a 13. század végén és a 14. század elején új városi teret építettek új városházával, a Peristyl vallási központtá vált.

Ezt már korábban is leírtuk, de említsük meg még egyszer. Napjainkban a tér maga a palotabeli rendezvények helyszíneként szolgál, és kiváló akusztikája miatt gyakran természetes színpadként szolgál számos zenés-színpadi látványosság számára.

A katedrális és a Diocletianus-palota Peristylje

Érdekes részletek, amelyek ismét bevonják a Peristylt a történetbe. Marko Marulić korában a városban egy katedrális tűnt ki, amelyet a salonai martírról, Szent Domniusról neveztek el. Egyik szövegében Marulić leírja a katedrálist és az előtte álló Peristylt. Érdekes, hogy ezt a szöveget tartják Split első útikönyvének. Az eredeti antik struktúrát, amelyet Marulić leírt, a 4. század elején emelték Diocletianus császár mauzóleumaként. Alakja, feleségével, Priscával együtt, még ma is látható a kupola alatti fríz díszítésén. 1521-es végrendeletében Marulić pénzeszközöket hagyott a Szent Domnius-katedrális harangtornyának és a Peristylen álló Szent Rókus-templom javítására. A harangtorony javításán sok kiváló szobrász és kőfaragó dolgozott, és az építés a 17. századig tartott.

A harangtornyot 1908-ban radikálisan megújították, miközben sajnos eredeti szobrászati díszítésének nagy részét elvesztette.

A harangtornyon található, a Marulić család címerével ellátott oszlopfőt a Városi Múzeumba helyezték át.